1 Krónika 29
1Krónikák 29
0. Háttér
• Templom szó (birah): palota (Krónika, Nehémiás, Eszter, Dániel) Szúza-ban lévő palotát jelenti máshol, ill. jeruzsálemi vár/erődítmény, csak itt templom (az épület pompájára, nagyságára utal)
• Ofír: bizonytalan helyszín - India, Dél-Arábia, valamilyen afrikai ország
• Sóhám: bizonytalan, hogy pontosan milyen drágakő (ónix, berill); tarka kövek: mozaik?
• Pénz: 1, dárik: Dárius ideje alatt vert pénz 2, Tálentum: (kikkar – kerek cipó): babiloni tálentum: 30 kg
• Isten ÉS Dávid (vagy Salamon) előtt is leborulnak – máshol nem fordul elő a zsidóknál
• Salamon második felkenése – miért kellett kétszer? a, az első csak elsietett, szűk kör előtt megtartott felkenés; b, valójában ez már Dávid halála után történt
• Cádók felkenése: Abjátár leváltása? (DE 1Király 2,27 – csak Salamon távolítja el) Vagy csak helyettesnek kenték fel? (DE 2Sámuel 20,25) Két főpap egyszerre?
• Áldozat: hála áldozat (és/vagy béke áldozat); italáldozat is megjelenik
• Az Úr trónjára ült Salamon: Isten az igazi király
• 24. vers: a kezüket Salamon alá tették: 1Mózes 24,2; 47,29 – megesküdni
• Dávid uralkodásának ideje; pontosan 7,5 év Hebronban (2Sámuel 5,5) és 70 évesen halt meg
• Náthán és Gád könyve: 1Sámuel vége és 2Sámuel vagy elveszett könyvek
1. Istennek vagy embernek dolgozunk?
• „Jó lesz ez nekik, Isten úgyis csak a szívünket nézi” vs. „a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz ez a hajlék, hanem az Úristené.”
• Hogyan szolgálunk Istennek? Mennyire vesszük komolyan az Istennek való szolgálatot? A világi munkát komolyabban vesszük, mint a szolgálatot?
• Akkor is így dolgozunk, ha látszólag csak embereknek tesszük? A szolgálatot komolyabban vesszük, mint a világi munkát?
• Ez nem lehet kifogás arra, miért csinálunk valamit úgy, hogy az az emberek ellenére van („Mi Istennek dolgozunk, nem embereknek.”)
• Isten a tökéletlent is fel tudja használni, de nekünk mindig a tőlünk telhető legjobbra kell törekednünk.
• Közvetlenül minden szolgálat emberekre irányul. Templom is: áldozat bemutatás, imádság, stb.
• Bármit teszünk, Istennek szolgálunk. Ezért a munka mindig nagy felelősséggel jár!
2. Tékozlás – önként adakozás
• Nem tékozlás ennyit költeni a templomra? ǁ Kivonulás 35,27 (2Mózes)
• Isten iránti szeretetből tékozlunk. ǁ Jézus megkenetése Betániában (Máté 25,6-13): „Mire való ez a pazarlás?” Jézus: „aki nem velem gyűjt, az tékozol.” (Máté 12,30)
• Minek tekintem a szolgálatra, Istenre fordított időt, pénzt?
• Mindent Istentől kaptunk – a pénzünket és a Földön töltött véges időnket is. Jól gazdálkodunk ezekkel az ajándékokkal? Minden az Istené, ezért mindent az Ő javára fordíthatunk. (Jób: az Úr adta, az Úr vette el)
• Önkéntes adakozás tiszta szívből (egyenességből): 1, NEM kényszer, nem kötelesség (↔ tized?); 2, nem valami előnyért, haszonért adakozunk. Hanem az Isten iránti szeretetből. Eredmény: öröm és hála
• Én mit áldozok fel az Úrért? Hajlandó vagyok minden értékemet neki adni? Lásd: gazdag ifjú; Izsák feláldozása. Isten elkéri azt, ami számomra a legértékesebb, ami értékesebb még nála is. DE cserébe annál sokat többet kapok. Paradoxon: csak akkor, ha NEM a haszonért teszem, hanem csak az Isten iránti szeretetből.
• Először a vezetők adakoztak! Utána mindenki, akinek volt drágaköve. - közösségi jelleg
3. Miért vagyok hálás?
• Miért volt hálás Dávid? Nem ő építi fel a templomot, neki csak egy csomó munkája volt azzal, hogy összeszedje hozzá az erőforrásokat.
• Hála nem magukért az anyagi javakért, nem saját jóllétünkért, hanem azért, hogy van mivel szolgálni Istent. Hála még akkor is, ha nem is látjuk a szolgálatunk eredményét (csak hisszük, hogy lesz).
• A szolgálathoz is Istentől kapunk erőt, eszközöket.
• Hála azért, hogy Istennek szolgálhatunk, annak, akié az erő és hatalom, aki mindenen uralkodik.
---
1Krónikák 29
1. És mondta Dávid király az egész gyülekezetnek: Az én fiam Salamon, az az egy, akit kiválasztott Isten, fiatal és gyönge; a munka pedig nagy, mert nem ember számára lesz a palota [templom], hanem az Örökkévaló az Isten számára. 2. Én minden erőmhöz képest előkészítettem Istenem háza számára az aranyat az arany, az ezüstöt az ezüst, a rezet a réz, a vasat a vas s fát a fatárgyak számára, sóhám [ónix?] és befoglaló köveket, fényes és tarka követ s mindenféle drágakövet és márványköveket bőségesen. 3. És továbbá, mivel kedvelem Istenem házát, amim van, tulajdonomat, aranyat és ezüstöt adtam Istenem háza számára mindazon felül, amit előkészítettem a szent ház számára: 4. háromezer tálentum [kikkár] aranyat ófíri aranyból, meg hétezer tálentum tisztított ezüstöt a házak falainak bevonására, 5. aranyat az arany- és ezüstöt az ezüst tárgyak számára s minden munkára a művészek által. És ki akar adakozni, megtöltve kezét, ma az Örökkévalónak?
6. Ekkor adakoztak az atyai házak nagyjai és Izrael törzseinek nagyjai, az ezrek és százak nagyjai és a király munkájának nagyjai. 7. És adtak az Isten házának szolgálatára aranyat ötezer tálentumot és tízezer dárikot, ezüstöt tízezer tálentumot, rezet tizennyolcezer tálentumot és vasat százezer tálentumot. 8. És akiknél találtattak [drága]kövek, odaadták az Örökkévaló háza kincstárának, a gérsóni Jechiél kezéhez. 9. És örült a nép adakozásuk miatt, mert teljes szívvel adakoztak az Örökkévalónak, és Dávid király is örült nagy örömmel.
10. Ekkor áldotta Dávid az Örökkévalót az egész gyülekezet szeme előtt, és mondta Dávid: Áldva legyél Örökkévaló, oh Izrael atyánk Istene, öröktől örökké. 11. Tied, oh Örökkévaló, a nagyság és a hatalom és az ékesség és a győzelem és a fenség, bizony minden az égen s a földön; tiéd oh Örökkévaló, a királyság, aki fölülemelkedik mindenek fölé fejül. 12. És a gazdagság s a dicsőség tőled vannak, te uralkodsz mindeneken, s a te kezedben van erő és hatalom, és kezedben van naggyá és erőssé tenni mindent. 13. És most, oh Istenünk, hálát adunk neked és dicséretet mondunk a te dicsőséges nevednek. 14. Hiszen ki vagyok én, s ki az én népem, hogy erővel bírnánk ilyképpen adakozni, mert tőled van minden és kezedből adtunk te neked. 15. Mert jövevények vagyunk előtted és zsellérek, mint őseink mind, mint az árnyék napjaink a földön és nincs reménység. 16. Oh Örökkévaló, Istenünk, ez az egész gazdagság, amelyet előkészítettünk, hogy neked házat építsünk, a te szent nevednek, a te kezedből való, s tied minden. 17. És tudom én, oh Istenem, hogy te vizsgálod a szívet, s az egyenességet kedveled; én a szívem egyenességében adakoztam mindezeket és most a népedet, azokat, kik itt találtatnak, láttam örömmel adakozni neked. 18. Oh Örökkévaló, Ábrahám, Izsák és Izrael őseink Istene, őrizd ezt meg örökre, mint néped szíve gondolatainak hajlamát és szilárdítsd szívüket magadhoz. 19. Fiamnak Salamonnak pedig adj teljes szívet, hogy megőrizze parancsolataidat, bizonyságaidat és törvényeidet, és hogy mindent megtegyen, és hogy fölépítse a palotát [várat], melyet előkészítettem.
20. Erre mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok csak az Örökkévalót, a ti Isteneteket! És áldotta az egész gyülekezet az Örökkévalót, az ő Istenüket, s meghajoltak s leborultak az Örökkévaló előtt és a király előtt. 21. És vágtak az Örökkévalónak vágóáldozatokat és hoztak égőáldozatokat az Örökkévalónak annak a napnak másnapján: ezer tulkot, ezer kost, ezer juhot és italáldozataikat, és vágóáldozatokat bőségesen egész Izrael számára. 22. Ettek és ittak az Örökkévaló előtt ama napon nagy örömben, és királlyá tették másodszor Salamont, Dávid fiát és fölkenték az Örökkévalónak fejedelemül, Cádókot pedig papul. 23. És ült Salamon az Örökkévaló trónján királyul atyja Dávid helyett és szerencsés volt; és rá hallgatott egész Izrael. 24. És mind a nagyok és a vitézek és Dávid királynak mind a fiai is kezet adtak Salamon király alá. 25. És naggyá tette az Örökkévaló Salamont, felette naggyá egész Izrael szemei előtt; és ráadta a királyság fenségét, amely nem volt egy királyon sem előtte Izrael fölött.
26. És Dávid, Isai fia uralkodott egész Izrael felett. 27. A napok pedig, melyeken át uralkodott Izrael felett: negyven év; Hebrónban uralkodott hét évig és Jeruzsálemben uralkodott harmincháromig. 28. És meghalt jó vénségben, megtelten napokkal [betelve az élettel], gazdagsággal és dicsőséggel, és király lett fia Salamon helyette. 29. És Dávid király dolgai, az előbbiek és az utóbbiak meg vannak írva Sámuelnek, a látónak szavaiban meg Nátánnak, a prófétának szavaiban és Gádnak, a jósnak szavaiban: 30. egész uralkodásával és hatalmával együtt, meg az időkkel, melyek elhaladtak felette és Izrael felett és mind az országok királyságai felett.
